Miért szokás aprópénzt dobálni a szökőkútba #153
Régen, amikor ivóvízhez jutni még kicsit nagyobb megerőltetéssel járt, mint megnyitni a csapot, a források és nyilvános kutak nagy megbecsülésnek örvendtek, az emberek az istenek ajándékainak tekintették azokat, és egyfajta miniszentélyként kezelték őket. Gyakori volt, hogy a kutaknál egy-egy istenség szobra állt, akihez imádkoztak is, illetve neki köszönték meg az éltető vizet. Az isteneknek szánt áldozatként pénzt dobni a kútba már a keltáknál, illetve a rómaiak korában is szokás volt: Angliában feltártak egy olyan kutat, amiben 16 ezer, a Római birodalom különféle korszakaiból származó érmét halásztak ki. Ezek jellemzően a legalacsonyabb címletek voltak, tehát már akkor is maga a felajánlás gesztusa volt a fontosabb, nem az értéke.
Mindez történészek szerint valószínűleg egészen a viking mitológiáig visszavezethető: itt szerepel Mimir kútja, a bölcsesség forrása, amiből csak az ihat, aki áldozatot mutat be előtte (Odin így veszíti el a fél szemét). Innen eredhet a kívánságokat teljesítő kút szimbóluma, ami egy csomó európai nép folklórjában megvan.
A szökőkutakba dobált aprópénz szokása a vallásos rétegek nélkül máig megmaradt, és az 1950-es években jött újra igazán divatba. Erről nagyjából egy személyben a Három pénzérme a szökőkútban című film tehet, ami a római Trevi kút legendáját (aki beledob egy érmét a kútba, az vissza fog térni a városba) megtoldotta azzal, hogy két bedobott pénzérme azzal jár, hogy az emberre rátalál az igaz szerelem Rómában, három pedig házasságot is jelent a frissen megtalált lelki társsal.
Ennek megfelelően a turistahordák övezte, barokk stílusban épült, és hatalmas (közel 50 méter széles, 26 méter magas) Trevi-kút máig a világ első számú szökőkút-aprópénzlelőhelye. Napi átlagban közel egymillió forintnak megfelelő aprót dobálnak bele a turisták, emiatt minden nap takarítani kell és kiszedni belőle a pénzt. Az éves szinten egymillió euró körül járó bevételt a város jótékonysági célra fordítja: a szegényeknek és hajléktalanoknak tartanak fenn belőle ingyenkonyhákat. Tavaly az adósságban úszó városvezetés felvetette tervként, hogy a Trevi-kútba dobált aprópénzt inkább becsatornáznák a város költségvetésébe, de az össznépi felháborodás miatt erről gyorsan letettek.
Van olyan szökőkút is, ahová kifejezetten tilos pénzt dobálni: ilyen New Yorkban az egykori World Trade Center helyén álló emlékmű díszkútja, ahol a vízcserélő rendszert rendszeresen eltömítik a turisták érméi.