Garfield már 1978 óta van velünk #155
1978. június 19-én jelent meg először Garfield története.
Ezen a napon jelent meg Garfield első története: egy mindössze három képből álló képregény egy újságban. Még ez évben további negyven újság közölte le az ötletgazda, Jim Davis rajzát. Az eredetileg négy főszereplősre tervezett képregény-sorozat középpontjában egy elhízott, vörös, cirmos macska, Garfield áll: Davis a nagyapjáról nevezte el és személyiségét is róla mintázta, aki saját szavai szerint „ egy nagydarab, kötekedő férfi” volt. Jon Arbuckle karakteréhez egy 1950-es évekbeli kávé reklámból merített, Odie-t, Jon befogadott kutyáját (akit 1978. augusztus 8-án láthattak először) pedig egy autókereskedő reklámjának szereplője ihlette, amit Davis írt.
Garfield és 30 éves gazdája, Jon egy indianai városkában, Muncie-ben élnek (amely egyébként Jim Davis otthona is). Velük él még a nagyfülű, nyáladzó beagle, Odie is; és később Garfield állatorvosa (és egyben Jon régi szerelme), Liz is megjelenik. Sok történet Garfield falánkságáról és kövérségéről szól: utálja a hétfőket, a diétákat és a sport minden formáját; állandóan vedlik (Jon nem kis bosszúságára), kínozza Odie-t és Jont.
Bár szinte mindent megeszik (kivéve a mazsolát és a spenótot), rajong a lasagne-ért, szereti megenni gazdája szobanövényeit és más állatokat (főleg a madarakat és a halakat). Az étel iránti szeretete onnan ered, hogy egy olasz étteremben született, ahol azonnal megevett minden tésztát és lasagnét, amit meglátott. Különleges kapcsolatban van otthona rágcsálóival; kegyesen megkíméli az egereket, és néha még segít is nekik borsot törni a ház urának orra alá, mégis bármikor kész agyoncsapni a pókokat.
Más történetek Jon szegényes szociális készségeire és nőszerzési problémáira koncentrál – amit Garfield a maga szarkasztikus modorában gyakran emleget is. Sokszor felmerült a kérdés, hogy vajon érti-e Jon, mint mond Garfield– a képregényben azonban többször említik, hogy az emberek nem értik a macska beszédét, gúnyos megjegyzéseit.
Garfield hamar népszerű lett. Davis nem titkolt szándéka volt, hogy „egy jó, piacképes karakterrel rukkoljon elő”. 2013-ban már közel 2.580 újságban és folyóiratban jelent meg, és Guinnes világrekorder lett: a világon a legtöbb újságban leközölt képregényeként. Több rajzfilm- és animációs sorozat készült belőle, valamint két film, több képregénykötet és könyv is. Az évek során változott a grafika is: pl. Garfield csíkjai, elkezdett két lábon járni, és egy kicsit fogyott is.
Jim Davis 1945. július 28-án született az indianai Merionban. Szülei igazi amerikai farmerek voltak. Teheneket tartottak, növényeket termesztettek és volt huszonöt macskájuk. Talán innen ered Davis ötlete, hogy kit tegyen meg karikatúrái főszereplőjévé, de ettől talán prózaibb ok az, hogy újdonságot szeretett volna vinni ebbe a világba.
Kezdetben Garfield pusztán a komikus képregény sztárjának, Jon Arbuckle-nek a pajtása volt, de Jim hamarosan rájött, hogy Garfield az, akivel igazán el lehet adni történeteit, hiszen az övé az összes vicces sor. Jon szerethető, túlságosan naiv és tesze-tosza alak, akinek karaktere a mi szerencsétlenkedéseinkre hívja fel a figyelmet. Ezzel ellentétben Garfield mintegy legalizálja a délutáni szúnyókát, a tespedést, a pizza zabálást és minden olyan gyengeséget, amire valójában vágyunk, de nem merjük nagydobra verni. Például azt, hogy torna helyett inkább bámulnánk a tévét és tömnénk magunkba a jól megérdemelt chipset.
A Garfield főhősei nem pusztán csak kitalált alakok, Davis valós személyekről mintázta őket. Garfield gazdájának, Jon Arbuckle-nek szülei szintén vidéki farmerek, akárcsak Daviséi. Magát Garfieldot Davis saját nagyapjáról, James A. Garfield Davisről nevezte el, aki jellemében, sőt testi felépítésében is egyezett Garfielddal. Amellett a rajzoló saját személyisége is jelen van részben, mint a természet iránti kötődése és szeretete, ugyanakkor Jonnak akárcsak neki is kedvenc sportja a golf.
Garfield kezdeti alakjának maradványait csak nyomokban észlelhetjük a mostani Garfieldon. A dagadtságán és a csíkjain kívül szinte semmiben nem emlékeztet a mai formájára. 1978-as megjelenésében egy tunya, kissé depresszív, dagadt férfire hasonlít, míg a mostaniakon már felfedezhető némi cinkosság, cinikusság és élénkség. Ahogy közelítünk időben 2008-hoz, Garfield képe úgy válik egyre vagányabbá, amivel azonban kissé elveszti azt a karakterét, amit kezdetben képviselt. 1983-ra alakult ki korunk Garfieldjához is hasonlító macska. Nagy szemhéjai lettek, sörhasa, emberibb formája, hosszú lábai, vigyorgó pofája és két lábon jár.
Érdekességek:
- Jim irodája felett egy Garfield alakú szélkakas díszeleg, melyet születésnapjára kapott munkatársaitól.
- Jon Arbuckle-nak, Garfield gazdájának is július 28-án van a születésnapja, akárcsak Jim Davisnek.
- Garfield elmaradhatatlan hangja volt a rajzfilmekben Lorenzo Music, akinek 2001-ben bekövetkezett halála óta Bill Murray vette át a helyét, ő volt a hangja Garfieldnak a róla készült mozifilmekben is.
- Garfield barátja Odie kutya, akivel nem éppen felhőtlen a kapcsolata: Garfield butusnak találja, mindig lelöki és kigúnyolja hosszú nyelvét. Odie először 1978. augusztus 8-án szerepelt a képsorban.
- A mellékszereplők közül Garfieldnak a legfontosabb Pooky, a plüssmaci, „aki" először 1978. október 23-án jelent meg.
- Nermalt, aki édes, mézes és iszonyúan idegesítő Garfield számára, 1979. szeptember 3-án láthattuk először.
- Garfield Arlenének udvarol - igaz, néha menekül is előle. Először az 1980. december 17-i képregényben tűnt fel.
- A pókokat Garfield utálja, és sokszor egy újságpapírral gonosz módon szétlapítja őket.
- Az egerekkel Garfield időnként különféle egyezségeket köt, és soha nem bántja őket.
- A további emberformájú mellékszereplők Jon szülei, akik vidéken élnek, Irma, a büfésnő, Doki bátyó, Jon testvére, aki szintén vidéken él és Liz, az állatorvos, akinek Jon udvarol.