Elfogadás #134

Meggyőződésem, hogy életünk első harmadában családtagjaink a legnagyobb tanítómestereink. Megmutatják a határainkat, és előző életünkből hozott sérüléseinket.

Biztosan Te is sokszor állapítottad meg, hogy pont olyan nem szeretnél lenni, mint az édesanyád vagy az édesapád. Majd egyszercsak azon kapod magad, hogy ugyanúgy reagálsz dolgokra, ugyanazokat a szavakat használod. Néha már azt sem tudod, hogy magadra légy mérges, vagy rájuk.

Ahogy egyre tudatosabban élsz, megérted, hogy óriási szükséged volt arra, hogy szüleid tükröt tartsanak eléd. Ma már látod azt, ha nem megfelelően reagálnak bizonyos dolgokra, csupán félelmeik és múltbéli fájdalmaik szólalnak meg lelkükben. Ha megérted ezeket, sokkal könnyebb az elfogadás.

A családdal együtt töltött idő pont alkalmas arra, hogy lemérd magadon, hol tartasz a fejlődésben. Figyeld meg, mennyire tolerálod a körülötted lévők viselkedését. Vajon mennyire tudnak kizökkenteni? Ha kibillensz az egyensúlyból, akkor bizony van még munkád magadon, az adott területen.

Van egy kis házifeladatom: ma légy türelmes és figyeld magad. Fogadd el, hogy egyszer fent, egyszer lent. Az élet már csak ilyen. Azt is fogadd el, ha van még Benned ellenállás vagy sérelem a szeretteid felé. Ne hadakozz ellene. Ma fogadd el magad, bárhogy is reagálsz. Fogadd el, ha néha félsz és menekülnél a megoldandó feladatok elől. Fogadd el a Benned létező kettősséget. Azt, hogy néha vágysz a szeretetre, mégis eltaszítod a másikat. Vágysz a közelségre, mégsem mész. Tovább lépnél, mégsem teszed. Fogadd el mindezt, mert ez vagy TE!

Tiszteld és szeresd az érzéseidet! Légy türelmes magadhoz, mert ha ezt megtanulod, türelmes leszel másokkal szemben is. Ha elfogadod magad, elfogadod a világot, és észre fogod venni, hogy sokkal jobb hely lett, mint amilyen volt.

Forrás: Mohácsi Viktória