Az irigység sokak lelkét mérgezte már meg #156

Irigykedni és áskálódni sokak számára könnyebb választás saját kudarcaik elfeledtetésére. Az ember bizalmával pedig csak egyszer lehet visszaélni.

Gerrod Parrott és Richard Smith amerikai kutatók közös definícióját tartják a legelfogadottabbnak. Szerintük: "Az irigység akkor lép fel, amikor az ember nem rendelkezik azzal, amivel a másik igen - magasabb szintű képesség, teljesítmény, tulajdon -, és vagy kívánja azt, vagy arról ábrándozik, hogy bárcsak a másiknak se lenne." Ez két külön dolog. Az egyik megközelítés világosan utal arra, hogy az irigykedő személynek hiányzik valami, amivel a másik rendelkezik, és ő is vágyik arra. Ez teljesen természetes érzés, előbbre is vihet minket, sőt, még motivációnak vagy éppen inspirációnak is hívhatjuk.

A definíció második részét viszont érdemes tüzetesebben megvizsgálni, ugyanis ez keserítheti meg sokak életét - akár a munkában, akár a magánéletben fordul elő. Az irigykedő személy ugyanis nem áll meg ott, hogy "de jó neki, én is ezt szeretném", és tesz érte, hogy neki is valóra válhasson a célja. Az illető ugyanis ahelyett, hogy előre lépne, inkább azt szeretné, hogy a másik bukjon el vagy veszítse el azt, ami az irigység tárgya. Miért? Mert akkor fog megnyugodni, ha a saját példáját igazolja vissza a környezete, és senki nem dörgöli az orra elé, hogy lehet másképp és jobban is.

Mit tegyünk ha hasonló helyzetbe kerülünk:

1. Vállaljuk fel a konfliktushelyzetet, még akkor is, ha kényelmetlen. Ne feledjük, aki a szemünkben kedves, de a hátunk mögött álságos, nem tisztel bennünket. Nem hagyhatjuk annyiban, hogy valaki ilyen mértékben a becsületünkkel és a szakmai jó hírünkkel visszaéljen.

 2. Azt se hagyjuk figyelmen kívül, hogy ha a munkánkkal és a megbízhatóságunkkal kapcsolatban hamis híreket terjesztenek rólunk, akkor azonnal fel kell lépnünk ellene, nem szabad halogatni.

 3. A bajkeverő személy méregfogának kihúzása érdekében próbálkozhatunk egy négyszemközti őszinte beszélgetéssel. Ezt javasolják a szakemberek is. S nem utolsó sorban ez a helyes út, hogy először próbáljuk meg az érintettekkel normális keretek közt lerendezni.

 4. Ha az előbbi szituáció nem vezetne eredményre - amire egy áskálódó ember esetében nagy esély van -, akkor alkalmazzunk egy másik módszert. Itt már nem lehet csak úgy kibújni, kimagyarázni a helyzetet.

 5. Ne féljünk attól, hogy ez a beszélgetés kellemetlen lesz az illető számára. Ki kell jelölnünk a határokat minél hamarabb, mert további támadásokat fog intézni ellenünk.

 6. Kezeljük úgy az illetőt, mint akinek van valami "betegsége". Ez elsőre furának tűnhet, de ha jobban belegondolunk, tényleg van valami probléma a háttérben, amiért a kollégánk hát mögött támad. Nem a környezetével van ugyanis baja, hanem elsősorban saját magával.

A fentiekből egyértelműen kitűnik: az irigység alapja a másokhoz való hasonlítgatás, viszonyítás. Ez azonban csak azokra jellemző, akik bizonytalanok önmagukkal szemben.

S íme egy igazán jó kis iromány a témában, amit csak ajánlani tudok: mystique.hu