A ghosting pszichológiája #184

Az egyik pillanatban még együtt vagytok (legyetek akár barátok, akár egy pár, stb.), de a másikban pillanatban meg szőrén-szálán eltűnik az életedből. Nincsenek magyarázatok, nincsenek észszerű érvek, csak a fejedben szüntelenül kavargó kérdések, hogy miért lépett le egyetlen szó nélkül... ??? Az otthagyott fél sokáig szokott tipródni azon, hogy a másikat mi vitte rá, hogy ilyen egyszerű, de drasztikus lépéssel zárja ki őt az életéből. Kimondhatjuk, hogy ez a szakítás (akár barátságé, akár kapcsolaté) egyik legszívtelenebb alternatívája.

A ghosting jelenség egyre növekvő tendenciát mutat (leginkább) a virtuális világban, és sokan ahelyett, hogy vennék a bátorságot, és tisztességesen szakítanának (barátság, kapcsolat, stb) azzal a személlyel, akivel együtt töltöttek bizonyos időt, egyszerűen kitörlik őket az életükből. Sőt vannak olyanok is, akik még messzebbre mennek, és mindenhonnan letiltják volt partnerüket, baráti kapcsolatukat. Egyetlen szó nélkül.

Ez a ghosting, azaz (egy nagyon találó kifejezéssel élve) a szellemmé válás; az a jelenség, amikor valaki, aki fontos számunkra, egy barátunk, esetleg valaki, akivel randevúzunk, minden előzetes figyelmeztetés nélkül megszakítja velünk a kapcsolatot.

Azok, akik szellemként tűnnek el egy kapcsolatból, jellemzően inkább azt tartják szem előtt, hogy elkerüljék a szakítással járó kellemetlen helyzetet. Azzal viszont már nem nagyon számolnak, hogy ez az "eljárás" milyen érzéséket vált ki a másikból.

Amikor valaki, akihez hosszabb-rövidebb ideje kötődtünk, egyik pillanatról a másikra eltűnik, érthető módon úgy érezzük, becsapott, kihasznált minket. És minél régebben ismertük az illetőt, annál nehezebb feldolgozni, hogy szó nélkül megszakítja velünk a kapcsolatot.

A kapcsolatok nagyon fontos szerepet töltenek be az életünkben. Olyannyira, hogy az elutasítás élménye ugyanazokat az agyterületeket aktiválja, mint a fizikai fájdalom. A kapcsolatok fenntartásához pedig elengedhetetlen, hogy a megfelelő helyzetben a megfelelő reakcióval válaszoljunk a partnerünknek. Pontosan ez a bökkenő a ghosting esetében. Hogy nem tudunk reagálni.

Mert mit tehetünk, ha valaki egyszer csak minden magyarázat nélkül felszívódik? A megfelelő reakciót általában a helyzetek kulcsingereinek megfigyelésével tudjuk megadni. A ghosting során azonban nemhogy kulcsinger, de egyáltalán semmilyen inger nem áll a rendelkezésünkre, ami alapján dönteni tudnánk. Ez pedig különösen megnehezíti, hogy képesek legyünk megküzdeni az ilyenkor ránk törő érzelmekkel.

A ghosting talán legnehezebb oldala, hogy a hatására saját magunkat kezdjük megkérdőjelezni. "Hogyhogy nem láttam ezt előre? Hogyan ismerhettem ennyire félre? Mit tettem, amiért ezt érdemeltem? Mi van, ha később újra megtörténik?" - és ez csak néhány a gyötrő kérdések közül.

Az, hogy egy számunkra fontos ember hirtelen eltűnik az életünkből, komoly sebet üthet az önbecsülésünkön.

A ghosting lényegében egy passzív-agresszív taktika, annak a módszernek a "csimborasszója", amikor a partnerünk durcás hallgatásba burkolózik, és hiába faggatjuk, nem hajlandó elárulni, mi bántja. A ghosting során is ez történik: nincs lehetőségünk elmondani, mit érzünk, vagy magyarázatot kérni, hiszen a másik, akitől várnánk, eltűnt.

Az érzelmeink kifejezése, az, hogy végighallgassuk a másikat és ő is minket, a kapcsolat lezárásának első lépése. Bár a ghosting - természeténél fogva - kizárja ezt a bizonyos első lépést, ez nem jelenti azt, hogy nem lehet továbblépni, ha átéltük.

A legfontosabb, amit a ghosting után tudatosítanunk kell magunkban az, hogy nem a mi hibánk, hogy a kapcsolat ilyen véget ért. A szakítás olykor elkerülhetetlen, de igenis lehet szépen csinálni. A ghosting azonban egyértelműen azt mondja el a hirtelen szellemmé vált partnerről, hogy nincs bátorsága szembenézni sem a mi, sem a saját érzelmeivel. Hogy egyszerűbbnek érzi elmenekülni, és fel sem fogja, milyen hatással van ez a tette másokra, vagy - legrosszabb esetben - nem is érdekli. Ahelyett, hogy őrlődünk, mit csináljunk, vagy azon gondolkozunk, mit mondanánk neki, az önértékelésünkért azzal tehetjük a legtöbbet, ha nem idézzük meg többé ezt a "szellemet".

A virtuális világ egyre inkább hátrányt jelent, mert kevesebb a szemtől szembe interakció, és az emberek sokkal kevésbé érzik úgy, hogy felelősséget kellene vállalniuk a cselekedeteikért.

Egy ghoster nem alkalmas a párkapcsolatra. Senkinek nem szabad önmagát hibáztatnia, ha véletlenül egy ilyen szellemalakba botlik. Ne vesztegesd az időd feleslegesen lúzerekre, gyávákra, hazugokra és olyanokra, akik nem képesek őszintén kommunikálni az érzéseikről. Emlékeztesd magad arra, hogy ez másokkal is megtörtént/megtörténhet, de ettől függetlenül te egy erős, értékes, csodálatos ember vagy, aki megérdemli a tisztességet és hogy emberként kezeljék.

Bár nem lehet általánosítani, de a tapasztalatok mégis azt mutatják, hogy a kámforrá váló emberek mind hasonló okok miatt választják a szakítás eme megalázó módszerét. Éretlen személyiségek, akik félnek a konfrontációtól, a kínos beszélgetésektől, hiányzik belőlük a mások iránti tisztelet és empátia, illetve szeretnek függőben hagyni dolgokat. Mi lehet az oka még a ghostingnak? A fentieken kívül még a kényelem is. Van, aki egyszerűen lusta arra is, hogy megfogalmazza, miért érzi úgy, hogy nem akar többet a másiktól, és még arra sem veszi a fáradságot, hogy legalább pár percben személyesen megmondja: vége. Az okok között szerepelhet az is, hogy van, aki annyi időt tölt online, hogy elszakad a valóságtól, és nem érzékeli, mit lehet és mit nem, képtelen felelősségteljesen viselkedni. Az is lehet, hogy az illető általában ennyire nem becsül másokat. Vagy éppen retteg a konfrontációtól. Az is előfordul, hogy valaki egyszerre több személlyel jár, és egyszerűen dobja azokat, akikkel nem kívánja tovább folytatni.

Győri Szilvia szexuálpszichológus is úgy vélekedik, hogy sokkal nagyobb fájdalmat és sérülést okozunk azzal, ha levegőnek nézzük a másikat, vagyis semmibe vesszük, mint azzal, hogy felvállaljuk az elutasítást. "Néhány találkozó után nem kell hosszasan magyarázni, hogy miért döntöttünk a szakítás mellett, és arra is ügyelni kell, hogy az őszinteségünkkel ne bántsuk meg a másik személy érzelmeit. Ám a partnerünk megérdemli, hogy az adott helyzetben tisztán lásson, hogy tanuljon az esetleges hibákból, tehát minden esetben érdemes elvarrni a szálakat, ha úgy érezzük, hogy szeretnénk lezárni a kapcsolatot."

Az ok végeredményben mindegy. Ha így tűnik el valaki az életedből, akit soha nem bántottál, akkor ne hibáztasd magadat, nem te vagy az oka: a másik viselkedése nem volt fair!

A ghosting áldozata lettél? Íme 5 tanács/támpont, hogy mit tudsz kezdeni a helyzettel.

1. Nem rólad szól.

Legyen bármi a szakítás konkrét oka, a ghosting hátterében mindenképpen a másik konfliktusoktól, konfrontációtól való félelme áll. Ez két dolgot jelent: egyrészt, hogy ettől ő is szenved, mert a gyáva utat választotta, és pszichológiai kutatások bizonyítják, hogy a konfliktusoktól való menekülés hosszútávon növeli az egyén szorongási szintjét; másrészt pedig, hogy amint láthatod, minden, ami ebben a bekezdésben le van írva, az nem rólad szól. Ebből pedig egyenesen következik, hogy a ghosting nem rólad beszél, nem miattad történt; nem az van a hátterében, hogy nem vagy elég jó/elég szép/elég kedves/elég okos, stb. A ghosting egy kegyetlen formája a szakításnak és az oknélküliség miatt annyira fájdalmas. Ne ess tehát abba a hibába, hogy magadban keresed a ghosting okait!

2. Átkeretezés

A ghosting eredményét tekintve nem más, mint egy szakítás (barátságé vagy kapcsolaté). Ha át tudod fordítani, meg tudod látni, hogy nem több ez egy sima szakításnál, akkor el fogsz tudni kezdeni gyógyulni úgy, ahogy azt már valószínűleg párszor megtetted az életed folyamán egy szimpla szakítás után.

3. Szociális támogatás

Minden szakítás után felnagyítódnak a szociális kapcsolataid jelentősége. Keresd a barátaid, családod társaságát, élvezd a támogatásukat: sokat fog segíteni a továbblépésben.

4. Ne félj segítséget kérni!

Ha úgy érzed, hogy a ghosting terhe egy kicsit nagyobb mértékben nehezedik rád minthogy ezzel meg tudj birkózni egyedül, akkor ne félj pszichológiai segítséget kérni. Egy másodpercig se gondold, hogy ez bármennyire szégyellni való dolog - olvasd csak el újra az első pontot.

5. Idő, idő, idő.

És végül: hagyj magadnak időt. Ne siettesd annak a folyamatát, hogy túl legyél ezen, hiszen ez egy elég nagy trauma, és időbe telik, míg begyógyul a seb.

És ne feledd, nem te vagy az oka: a másik viselkedése nem volt fair!

Forrás: számos pszichológus, számos szakanyag